Kicsi Charlie csirke lesz

Nem egy nagy irodalmi értéket olvasunk, de hogy a gyereket olvasásra csábítsa, kíváncsivá tegye a betűk világára, arra tökéletes. A kaki-pisi-puki poénok kifogyhatatlanok, és tulajdonképpen az egész könyv egy nagy, röhejes marhaság, ökörségek, idiotizmusok gyűjteménye - emiatt inkább a lazább, nagystílűbb szülők figyelmébe ajánlanám. Viszont ha épp erre vevő hangulatban van egy felnőtt, jól szórakozhat ő is rajta végig. Mint a filmeknél az Ace Ventura, körülbelül olyasmi, csak még gyerekebb változatban. Főhősünk, Charlie különleges képességgel rendelkezik: amikor nagyon ideges lesz, akkor átváltozik valamilyen állattá, majd vissza. Ezzel színesebbé válnak az egyébként blőd kalandok, valamint gyakran ez lesz a bajok forrása a történetben. Már a második mondat vicces. És bár izgalmas (egy veszélyes kísérlet gokarttal, ami szerencsére jól végződik, égből való lezuhanás közben átváltozás földetérés előtt egy pillanattal), és krimi-szerű lesz (elrejtőzés az igazgatónő szobájában) akkor is humoros és tréfás marad (Rómeó és Júlia előadás egy szerelmes zöldségekről szóló darabnak álcázva). És bár a nagyobb események részben nem életszerűek (pl. állattá változások, kaland a szennyvízcsatornában – lásd ugyanezt a témát Jo Nesbo: Doktor Proktor-regénysorozatában), vannak a könyvben igazi erkölcsi értéket képviselő mozzanatok is (pl. nagytesó-viszony: Nagy Arc, a nagytestvér beteg és komoly vizsgálatokon esik át; sírásig fokozódó félelem; összeveszés a barátokkal  hirtelen magány átélése  bocsánatkérés). Vagy amikor a főhős megkegyelmez az “ősellenségének”: nem rágalmazza meg amikor alkalma nyílik rá. Charlie-nak ez bevallása szerint jó érzés volt, mert helyesen cselekedett. A barátságok fontossága az alaptéma tulajdonképpen, gyakorta megjelenik, pl. “te vagy a legjobb barátunk… és mi mindent megteszünk, hogy megvédjünk. Bármi áron“-formában. A regény végén pár oldalnyi tréfás kérdés-feleletben mélyenszántó igazságokat olvashatunk: “ a legtöbb haragos vagy kellemetlen ember mélyen belül szinte mindig nagyon boldogtalan“, “nem attól leszel az, aki, hogy mi történik veled az életben, hanem attól, hogyan birkózol meg vele.” Illetve “ha komolyan elhitetsz valamit magaddal, tényleg megtörténik”. Ezeket mind fontos tételnek tartom, amivel egy 8-10 éves már tud mit kezdeni, esetleg maga is megtapasztalta csak nem tudta még szavakba önteni. Flóra az egyetlen lány a történetben - a többiek mind 9 éves fiúk -, tőle jönnek a gyakorlati és elméleti ötletek, valamint a megoldások: ő az agy a négyesfogatban. A fiúk elismerik Flórát: “tudós kell, hogy legyen” majd ha felnő. Példamutató magatartás részükről. A rosszfiú is megjelenik a történetben, véleménye szerint a regény “gigászi csatánk története” – mármint a főhőssel -, “a rosszfiú nélkülözhetetlen”, és ő teszi “érdekessé és izgalmassá a világot”. Ez mind vitathatatlan, erre a regényre is megállja a helyét. Lábjegyzetként szarkasztikus vagy tudományos magyarázatokat fűz hozzá az író, bár gyakran ezek is átcsúsznak kimondottan idiótaságokba, végülis jókat lehet rajtuk nevetni. Egy fergeteges kiadói levél olvasható a regény végén, tele poénokkal. 9 éves kisfiam ötcsillagosra értékelte, “mert jó regény, sok benne a poén”. Kell ennél jobb ajánlás?