Nem úrinőnek való - Avagy egy örömfiú 12 hónapja

Nagyon jó! Hiánypótló. Izgalmas, érdekes, humoros, szexi és szókimondó. Sokkal több, mint felnõttirodalom, sokkal több, mint romantikus irodalom, sokkal több, mint erotikus irodalom. Errõl a könyvrõl elhiszi az ember, hogy van mögötte megélt élettapasztalat (és most nem arra értem, hogy fizettek-e az írójának vagy a tollba mondójának a szexuális szolgáltatásaiért valaha, bár ugye Magyarországon ez nincs tiltva). Itt kérem nem csak húszéves szupermodell csajok élik meg a testi szerelmet hat láb magas kockahasú kigyúrt Adoniszaikkal, hanem húsvér emberek - kendõzetlenül. Talán egyeseknek túlságosan is kendõzetlenül. Hogy ebben ne lenne semmilyen fantázia?! Biztos van, sõt elvárom, hogy legyen! Mert hát ez lenne a történetmesélés lényege, hogy kellõ fantáziával tovább rajzoljuk, színezzük a néha szürke, néha elmosódott képet, ahogy a festõk teszik, ahogy a modern fotográfusok is tovább szépítik, igazítják a képeiket, hogy még hangsúlyosabbá tegyék a látványt. Maga a megírt mû itt is olyan sokszínû és eleven, hogy azonnal rákerestem, írt-e még mást a szerzõ, de sajnos könyvet egyenlõre nem találtam. Pár írás fellelhetõ a nevével az interneten, azokat elolvastam. Szívesen olvasnék tõle mást is, bármit. Remélem lesz még rá alkalmam. A versei is tetszenek. A könyvben lévõ is. Nagyon irigyellek, ha most kezdesz bele! Te még nem tudod, milyen csodálatos helyre utazol. :) Az az X évvel késõbb rész szerintem annyira nem hiányzott. Még egy kis drámával megbolondítani a sztorit és kerekíteni neki egy újabb kötetet, na az hiányzott. Még egy kötetnyi sírás a sok nevetés után - hú, de jólesett volna! Vagy inkább még egy kis sírva nevetés. Na mert a poénok! Na azok nagyon ott vannak! Az a sok pasis marháskodás... Szakadtam! Egyszerûen dõltem a röhögéstõl! Hrabalt olvasva kacagtam utoljára ekkorákat, de tényleg! Kérünk még kedves Alex Fiddler! Kérünk még! Az már kiderült, hogy nem vagyok úrinõ.